Bancroft and Ford: Alpha Male Bad Boy Billionaire Romance (135 page)

Második fejezet

Leigh már a szoba másik felébe. Tudta, hogy egy kissé gyerekes, földrajzilag elkülönült magát egy ember, aki egyszerre ijedt és izgatott, de mit mondott? Várt, legalább húsz perc zenehallgatás közben morgott a gyomra is megengedte magának, hogy húzza ki a salátát.

Most hallom, hogy Nigel hangját. - mi a szar lehet a balzsamot eregetve dressing?, ahogy a sötét, barnás szürke folyadékot töltsön a fonnyadt saláta leveleket. - olyan rohadt fülledt.

Nem tudta megtagadni magát, Nigel felé. A lány felnézett rá. Ott volt, ahol a lány ült, egyik kezében az iphone, de a gyakorlott szeme. A boltvezetőt, ahogy tekintete vele érez, hagyja jóvá.

Felállt, és elindult az asszony felé.

- Inkább csak bámult, közeli".

Leigh egy egészséges, keveredve a kölni. - Inkább ne nézzen rám!

- húzta a lábát úgy, hogy a térd szemben. "Ez aligha igaz.

Leigh már elment az étvágya. Megpillantott valamit a bokáját. Szíve elszorult, a Namaste tetoválás. Úgy tűnt, mintha valaki belevágott. A finom vonalak a léken megzavarta a dagadt, rózsaszínes bőre. Elég rossz volt, hogy a szükséges összefűzi.

Leigh pislogott. Furcsa volt, hogy sem az összes, meg minden. Nem is a megbízható, tartós festékkel is mentesül a befolyása. Egyfajta szomorúság támadt, s csak nézett, mert eszébe jutott az a nap, amikor először meglátta a Gozo.

Gozo - Málta.

A második emelet, kis bérelt raktár, Leigh is meglepően nagy mennyiségű dolgok. Az épületek, az agyag és a vakolat is felálló kőből játékszer, darabokat hallgattunk, hegyes ecsettel, hogy zöld. Túl azon, hogy a szereplő zöld-szürke, éles, szaggatott telepített vadvirággal változó sűrűséggel és a magasabb dolgok. Leigh is, ahol a piszok kiszabta úton keresztül semmi mást nem szeretett volna ebben a pillanatban, mint a szegény kis árok, és a személyzet többi tagja, és elrejteni.

A lány alig hogy belátná, hogy ez a világkép előadó pattintott az ujjával. Amikor kész, nézte magát, figyelembe véve a sötét haja göndör és irtották ki, amely kiterjed a fél arcát  egy még gondolkodnom kell, hogy foglalkozzon. Megfogta a lány szeme kétszer olyan nagy a sötétség, hüvely, pop, miközben szája szinte kísérteties fehér maradt.

A hibák figyelembevételének sorrendje több ez az ember felelős az a baj, hogy a haja volt, s kezét a vállára tette a kezét és a száját, az arcát. - Fantasztikusan nézel ki." Persze a brit. "megtanulok fm a helyieknek.

Leigh nagyot nyelt. - a helybéliek?

De mielőtt még egy választ, sarkon fordult, és elhagyta a kis helyiséget. Összeszorította a fogát, és bámulta magát a tükörben, de nem akart az arcán érezte, mint azt, hogy mint volt volt egy pár 9-os gyógyír volt, saját valahogy.

Az, hogy nem maradt az öltözőjébe, az már nem akar tovább menni. Hallotta a tompa hang a fal másik oldalán. Úgy hangzott, mintha az egész világ izgatottan várta, hogy előjöjjön. Ez volt a legrosszabb része a munkának, úgy érezte magát, mint ő, minden szar, és együtt.

A fodrász fel az ajtót és a fejét. - Gyere, szerelmem." hangja elakadt, felvillanyozott, amit a fene volt.

Leigh bólintott, és lelépett. Most nem gondolok rájuk.

De ahogy kilépett a tető, a forgószél, a helybéliek szörnyűséget forgatsz, kezükben műanyag poharakat, a legénység tagjai fésűvel a tömegen, és ez itt, és hogy hajtókáján.

Leigh érezte a figyelmet, a tetőn és a tömegben. A hátsó falon, látta a rendező. Ez volt a fényképezőgép, a világító pontokból álló, de nem.

Ez lesz a legnagyobb különbség. Leigh mindig úgy megszokta a sötét háttereket és a mesterséges világítás. Várható volt, hogy a történetnek. Hogyan?

A következő dolog, tudta őt nézi. Lefagyasztotta, ahol állt.

"Kérek egy lámpa." Nigel odalépett a kamerát, mint egy király a trónra.

A nő rövid haja színe fakó szivárvány és a szoknya alján valahol, hogy lóg. - Köszönöm - mondta, és a lámpa.

"Babe?" - motyogta Leigh nézte. Pont az az ember volt, aki rettegett attól, hogy a fotós. Annak ellenére, hogy gyűlöli az önbizalom és az, ahogy az emberek, úgy látszik, nemigen próbáltam, úgy érezte, csak így lesz a legjobb neki.

Istenem, milyen szörnyű gondolat.

A fickó lépett, hogy a pódiumon.

A robajok, ahogy megérintette a homlokát. - röhögnöm kell stop izzadva a mézet. Még csak nem is forró.

Leigh gyorsan bólintott. Tényleg nem. A szórványos szél kissé túl szigorú volt. - Tudom, csak… - elkövette azt a hibát, amikor Nigel, aki ott állt az igazgató, hogy a mozgások, és szuszogva, fekete.

Feltöltő férfi követte a pillantását. - Jaj. Ne törődj vele. Ő csak azt akarja, hogy mindenkit érdekel annyira, mint ő.

Leigh visszanézett a férfi fejét, és felhúzta az egyik oldalon, nézte a nőt, a férfi karját, Extrák, majd a helyére. Belépett a három méter Leigh és a szíve nagyot dobbant. Levegő után kapkodott, magának, hogy egy másik mély lélegzetet vett. Ennyi elég. Szedd össze magad.

- Érdekel mi?

Feltöltő férfi lépett ki a platform, egy utolsó pillantást vetett az orra pisze és a szemöldök. "Lenyűgöző. Ne kapd fel újra.

Leigh felsóhajtott, de a gyerek visít, s hegyes mullings. Az időben kereste a kis gyűjtemény, Nigel hatolt az asszony, aki a gyermekének. A szeme ragyogott, széles, igazi iszonyat az arcán.

- Ne aggódj, szívem - mondta, amikor a baba a jobb kezéből.

Leigh azt hitte ő volt tanúja. Minden másodperc, egy kérdésem lenne, hogy úgy érzem, nem értik az emberek, vagy a művészek.

"Köszönöm szépen!" - csattant fel a nő, mint a ruha.

Leigh, tuti.

Szerezze meg nekem ezt a kis srác valami játék.

A lány bólintott, és átugrott a tető, eltűnik az ajtó mögött.

Nigel a gyermekének, és a víz alá merült. - Szervusz…"

De ő csak sírt, s valamiféle láthatatlan és szörnyű baj vele.

Kilépett a kamera. - Teszt!

Leigh, vajon ezek az emberek együtt dolgozott vele, amikor már össze. A nő a gyerekkel is élt, a platform, az arca,  csak a nap egy világkép előadó képes volt.

Nigel gyermekének tartotta a kezét, a kamera. Itt nyomja meg ezt a gombot.

A vaku szinte elvakult Leigh. - szívott egy mélyet lélegzett, és kihúzta a testtartása, feltételezve, hogy a legtöbb ember úgy hívja magát.

Nigel tekintett, gyermekének, aki szelíd hangján nyafogás és Leigh.

Körülpillantott, miközben várta, hogy a szemek körül mászkált a kicsiket. A rendező felhuppantak platform. Leigh félreálltak, - suttogta -, hogy az extrák.

- Tudod mit… én új ötlet." Nigel ellépett a kamera és a platform felhuppantak… a gyermekének. "itt".

Leigh megdermedt, s minden mimikáját, ahogy nézte magát a gyereket. Nem volt nehéz, csak belülről kifelé. Leigh valójában sohasem tartotta volna a 9. Úgy érezte, mintha úgy a meleg medencében, Akinek viselnie illik levetkőzik, és  magabiztosan a vörös megtörölte a száját a jobb. "Mi ez?" - gyakorlatilag változatlanul azokat a szavakat.

Nigel továbbállt, a szemöldökét felemelve, a rózsaszín ajkak, lehajtható lábáról a cigarettát. - Egy személy. Ne ejtse le.

Leigh szíve, s elfoglalta helyét a pódiumon. Lehet benne és félelmetes. Ez a gyermek, akkor valami szimbolizálják az ártatlanság? Maga mögé pillantott a friss arcú nő. Ő volt az a gazember. Volt egy puska hiányzott, de a gyerek.

Megpróbálta, s eltűnt a lehetőségeket, mint a kamera folyamatosan villog, egyre csak csökken, a háttér hangok.

"Leigh.

Szorította az ajkait. A világos oldal, egyre több a gyerek. Ő maga, mint fülbevaló, hogy érezte magát igazán nehéz, de akkor is, ha őket. "IGEN?" Nem szívesen, milyen lelkes, hogy hangzott.

Adj nekem valamit.

"Mit akarsz?" szó a száján kicsúszott, mielőtt megáll.

A rendező. "A modell soha nem lehet kérni.

Nigel meg se nézte, ahogy a kamera. "ő nem egy modell, egy művész. És a két művész, ez a kérdés is érvényes. Amit akarok…." tette a kezét a vállára, a kikapcsolódást, a mély, szürke szemével. Úgy tűnt, hogy elkapták Leigh érte.

- Azt akarom, hogy úgy nézzen ki, mint tettél valami elképesztően borzalmas." megfordult körülötte, és ő is az extrák a háta mögött. - Minden világos és rémült… és valószínűleg maga az oka. Szeretném, ha tetszik. Azt akarom, hogy élvezd azt a tényt, hogy a gyermek van.

Arca, mely oly közel érezte magát az arcán. A érezte magát. - Miért is ne -, hogy az emberek valamennyi hatvan tető jobb abban a pillanatban eltűnt. Tudta, hogy a lány fölé hajolt, de alig akartam elhinni.

- tette a kezét az arcán, majd ujjait felkutatása, a bőre. Mikor újra megszólalt, ajka, csiszolt. Érezte magát olvadás. - Mert olyan jó érzés, hogy még nem." Azt is ellépett.

Leigh nem lehet találni, mi változott, de hirtelen úgy érezte, mintha volna. A többi felvételt csinál vele ment, amit Nigel akartam, mielőtt még mit Nigel akart.  Végül a gyermek anyjával együtt visszatért, és extrák csoszogott, majd újra csoszogott, majd újra csend lett. Egy Leigh találta magát egy ember a nyakát. Nem volt benne biztos, hogy Nigel hozta ezt a titkot, aki egy haldokló volt az egész.

Csak mikor utolsó néhány felvétel a kapaszkodó, a rendező lépett mellé. - Azt mondom, hogy te egy kibaszott Nigel genious.

Bólintott, összeszorított ajakkal, óvakodj a messzeségbe.

Ezek a hangok, s mintha kívülről figyeli a halakat.

- Ne nézz úgy meglepődött. A szinte mindig velük lesz csók.

A rendező elvigyorodott. "Minden, amit tudnom kell, hogy egy kicsit felháborodva.

Mindketten ránéztek.

Leigh látta. A hirtelen úgy érezte, hogy csak koszos érintette meg őt.

- olyan, mint egy titkos.

Nigel egy sötét kacajt. - Természetesen.

Leigh megragadta, hogy az ember egy kicsit nehezebb. Négy perccel később a felvételt. Ez volt az. Leigh tajtékzott a platform, a tető ajtó, amilyen gyorsan csak lehet. Ő húzott jobbra, főnök.  Általában a hátuk mögött ott maradt volna, néhány általános visszajelzés, magát a további kapcsolatokat, de ma nem. Délután volt, miközben a fejét a vállára tette, és a szemét.

Annyira közel az ajtóhoz. Úgy látszik, senki sem vette volna...

"Leigh.

Jaj istenem, de Nigel.

Ő is mosolygott. Gyakorlatilag ő volt a főnök. - Valami baj van?" Egy agresszív és erőszakos.

Oldalra billentette a fejét. - Azt hiszem, igen.

Leigh szívja, mély lélegzetet vett. Kiállsz a magad. Ez volt az a pillanat, amikor már. - Nézd, én nem tudom, milyen tervekkel rendelkezik, de nem vagyok az a… mi látszik,.

- szűkült össze a szeme. "Ha olyan hatalmas vagy, én nem tévesztik meg.

Leigh a pofáját. "A rendezők már évtizedek óta, hogy segítségével.

A férfi bólintott, tudta, az arcán. - Azt akarom, hogy álljon meg, hogy tudsz rólam. Nem.

- mondta gúnyosan. Valami, hogy nem tudott szólni semmit. A lány már nem félt, hogy mit gondolok. "Csak az tudja rólam.

Rövid kuncogás. Na jó magasra emelte a kezét. "Mi vagyunk a tökéletes megoldás. Miért nem jössz el velem egy italt, hogy orvosolja.

Remedie?

Leigh nem jó okkal mondani.

Harmadik fejezet

Mint mindig, az utca üres volt. A pooling-család és a meleg streetlamps éjszaka. Elővette a cigarettáját. Most, hogy érezte magát, mint egy megérdemelt kényeztetés, mint egy ideges hang. Azt akarta, hogy a pihentető, mint ahogy elment sétálni egyet, alig vártam.

Hallotta, hogy a motorkerékpár, mielőtt látta. A hasán, aztán még egyszer, ő is meglepődött. Most, hogy várhatóan a biciklit először férfi gyakorlatilag öt perccel ezelőtt találkozott. Kihúzta a biciklit és mászott ki, csúszik le a sisakját. - Jó, én nem akarok, a falon.

"Miért van az, hogy a túl romantikus?" - a kerékpár felé lépett, mint ha minden igaz válaszokat.

Elvonult. - Ez nem elég?

A lány megfordult, és meglepte, hogy mögötte. - Mindketten tudjuk, hogy ez nem engem.

- Ó, igen?

Leigh nem tudta abbahagyni. Azt akarta, hogy szar, és beütött neki, de ő csak bólintott, és válaszolt a kérdésre. "Ez így mondani, hogy mindegy, mi, inkább, mint én.

A férfi bólintott. - Most már tudom, hogy sohasem voltam egy motorkerékpár.

Leigh szeme összeszűkült. "játszani akarok a kifutópálya, a Chanel. Miért vagyok én itt, hogy ha én egy olasz autópályán filleted?

"A máltai. Nem olasz.

- Nem érdekel.

- Természetesen nem. Ez a munkám.

Leigh akarta a backspace és az egészet. Nem érdekel, nem akarom javítani.

De ő csak lehajolt, és megcsókolta a homlokát, mint ő tette, ezerszer. - Ne aggódj, Farrah Fawcett, győződjön meg arról, hogy a csinos lábait, hogy karácsony.

Szerette volna feltenni neki, de nem akarta magára hagyni. Páratlan. - Ne pártfogását élvezi." érezte, hogy a karját kígyó derekát.

- nem álom." - mondta, amikor átadta neki a sisakot.

Leigh belekapaszkodtam, hálát érzett valami pajzsot a fenyegető veszélyt, de aztán rájött valamire. - Hol van a tiéd?

- egyszer. - Nekem nem kell. Ugye, nem. Én vagyok a jó. De én nem hiszem, hogy csak nekem.

A lány bólintott, és feje fölött, próbáltam nem gondolni, mi az, hogy a vízpart fürtöket is, amikor végül levette róla. Ahogy  felpörög a túl szűk utcák, hinni, mi volt, mit csinál. Miért ne lehetne egy autót, vagy egy riksa, vagy mint egy úriember? Miért van az, hogy a férfiasság. Ő már három mérföld és az óra és minden kanyarban, mint remélte, hogy valami ütközni. A szíve majd szétpattant a hasa, és testét megrázta a fejét. Ő gyűlöl minden második, különösen az a tény, hogy a lány neki, mint egy gyerek, mert érezte, hogy a lány a rippelés tulajdonítottak el tőle.

Több perc telt el, de soha nem ér véget, és Leigh volna már a helyzet. Egy jó barátom elment volna. "Állj!", s az öklét, ahogy csak tudott.

Végül, dühítően lassan megállt az úton. Élesen csökken a közúti, meredek emelkedőn a virágokkal. A víz, az óceán felé sodródott az éjszakai szélben.

- lihegte, és kapaszkodjon, annak ellenére, hogy az erős illatát, a sós vizet, mert a felvizezett vidám hangokat hallott, ahol paradicsoma volt. A lány, az a titokzatos hely izgul, annak ellenére, hogy csaknem elvesztette életét.

"Hideg a lábam?" ő dühítően nyugodt.

"No. Ők is. Nem tudok, mert nincs hol, nincs értelme. De Bassza meg.

A grimasz. - Hogyan lehetne ezen a baszott meg már.

Furcsán hangzott, mintha tényleg nem akartam elrontani mindent, mintha egy pohár doll azt akarta, hogy vigyázunk. - Azt nem tudom. Használja a fejét.

Bökött a fejével. "félsz".

- Tudtam, hogy kell.

- Mi a baj?

- Nem hiszem, hogy szeretnéd?!

Nem szólt semmit. Inkább csak nézte, nézte a még izzó szemmel gyakorlatilag az éjszakában. "Nem tudom".

A lány bólintott. - És ez a lényeg." Leigh nem egy második állt. Hirtelen, az anyja tudott gondolni. Megfordult, és elindult vissza a gyalog jöttek. Sejtelme sem volt róla, mennyi volt a lovaglás, de biztos vagyok benne, hogy emlékszik minden kanyargott.

Már csak három lépést, amikor érezte, hogy valami fogja a kezét. - Mi a fenét csinálsz?", ajka, egy szemét, ilyen érzés felvillanyozott.

- Megyek haza.

- Nem értelek.

Miért gondolom?

Mind a szemöldökét. - Aha, értem.

- Nézze, nem gondoltam volna, hogy a történelmet, motorkerékpárok, mert nem érdekel. Ahogy nem kértem volna megcsókolni, idegenek. Csak mert láttam, hogy a neved a Vogue és láttuk, hogy a papír nem jelenti azt, nem vagyunk idegenek, de mire Leigh is elhallgatott, s az ő szeme meleg és füstös. Tudta, hogy nem figyelt, de ugyanakkor azt is tudta, hogy ő volt az egyetlen, ami a fejében volt, és talán az, hogy a modell, mindig durva, figyelmet, vagy talán az anyja volt, de tudta, hogy ő bármi, soha nem néztem meg.

Ez nem egy csókot." megragadta és magához szorította.

"nem?" Tekintete megakadt a torkán. Kényszerítette magát, hogy ne gondoljon semmi másra.

- Nem!

Mielőtt a következő, bezárta és megcsókolta. Leigh morgott eleinte, de aztán hagyta, hogy olvad bele. Ő pontosan tudta, hogy mi a teendő az ajka, a szopós szája, szája olyan puha, hogy illegális.  Szóval a korábbi megragadt benne, és igen, ha ez a jó érzés, hogy rossz. Valami rossz.

Odament a levegőben. - három perc, de én már érzem italok zümmögött.

Leigh s a fejét a vállán, szeme tágra nyílt, ahogy minden apró részletét. - Hát te mit csináltál volna?" után tervezett

- nézett. - Nem lesz az?

Leigh ellépett tőle. - Ne légy ostoba! Hallom a tenger…"

Remélni, hogy Nigel vissza a motorkerékpár és Leigh óvatosan követni, de olyan lassan ment, hogy ő minden egyes virág, minden egyes fűszál, elmúlt. Öt perccel később jöttek a homok a parton, a víz fölött. Az egész olyan érzéki, meleg, nedvességet. Érezte, hogy az ő csontjai.

Megállt és lehajolt, hogy megcsókolja, a másik kezével el, a bőrtáska. A lány felsóhajtott.

- úszni - suttogta.

Nem tudom, mi a helyes válasz. , amit mond? Nem, amit mond? Ellenáll, majd végül, amit mond? Úgy döntött, csak amit ő akar. Wow, tényleg úgy érzem. Nem is számít. Olyan volt, mintha valami fantasy, ahol tetteiket  következmények sem a valóságban. Legalábbis ezt mondta magának, miközben levetkőztem.

Megfogta a cue és szeretett volna, úgy tett, mintha az az ő ötlete. Meglátta őt, mint egy festmény a Louvre-ban. A szeszély, előkotort a cigaretta és rágyújtottam, mielőtt két ruhájuk biztonságos távolságban a parttól.

Amikor visszafordult, s azon kapta magát, hogy milyen szép ő. Magas, hórihorgas, nincs egy kiló, és számtalan tetoválás-mellét és hátát, és a hóna alá, és a bokáját.

Ott.

Nem mondom, hogy örültem a legújabb, tetoválás egyenesen Indiából. Úgy látszik, még a titokzatos és teljesen világi. Úgy érezte magát, mintha valamit tudott. Szeretett volna lefeküdni vele, és a történetek képzeletben, saját kalandjairól, a történetek sem tudta a magáét….